2014.05.28.

2014. 05. 11.

Nem járunk messze a vágyainktól. Most úgy tűnik, csupán karnyújtásnyira van minden. Egyszerűen csak akarni kell továbbra is és minden jobb lesz.

Másfelől damoklészi a hangulatom. Bármelyik pillanatban összeomolhat minden.

Ezen a héten semmi sem sikerült. Csak rossz híreket kaptam, semmivel se haladtam semmit, mindenben balszerencsém volt. Remélem lecseng lassan a dolog, mert attól félek, elveszítem a kitartásomat. Nem részletezném a sok rosszat, ami történt, inkább a pár jó dologra térnék ki. Nem azért, mert gőggel akarom fűzni a sorokat, hanem mert arra kell koncentrálnom, ami jó, meg kell kicsit nyugodnom, hiszen a kétségeim gáncsot vetnek az úton. Pedig közel már a szakaszgyőzelem.

Tegnap a vadasparkban jártunk. Összességében jól éreztük magunkat minden balszerencse ellenére. A tigriseknél valami nagyon érdekeset láttam. A kerítés túloldalán az egyik tigrist valahogy elöntötte az ösztön, és amikor meglátta a fiamat, lelapult egészen mélyen és úgy indult felé. Dokumentumfilmekben láttam ilyet, hogy miként támad a tigris. Most azon kevesek közé tartozok, akik élőben is megnézhették ezt az aktust. Persze az állat feje hamar kitisztult, leesett neki, hogy nem képes ártani nekünk. Hát ilyen különös hatással vagyunk mi az állatokra. Különféle okokból.

Ma elmegyek az öcsém meccsét megnézni. remélem, nem hozok rá balszerencsét. Nem igazán tudom, mekkora szerepe van az amerikai futballban a szerencsének, de gondolom egyik sportban se árt, ha jó a lapjárás.

Sportoknál járva, elég lassan haladok a capoeirában, az idő meg szalad és szalad. Nem leszek fiatalabb sajnos. Mindegy, erre inkább nem is gondolok most.

Inkább nem is gondolkozok most. Alkotok valamit, remélem az kiragad a valóságból annyira, hogy mire visszatérek, megfeledkezzek minden félelmemről és kétségemről.