2014.09.18.

Nem jelentkeztem egy ideje. Kudarcok értek, de túl büszke voltam őket megosztani. Nem sikerült őj fokozatba lépnem, mint capoeirista, a film még mindig a vágásra vár, a nyelvtudásom stagnál, az élet láthatatlanul oson előre én meg ülök és reménykedek, hogy nem tévedtem még el végzetesen. határozottan haladok előre, de hatalmas kérdés, hogy merre tartok. Szeretnék nagyszerű dolgokról írni ide, de még nem megy. Talán hamarosan.

2014.05.28.

2014. 05. 11.

Nem járunk messze a vágyainktól. Most úgy tűnik, csupán karnyújtásnyira van minden. Egyszerűen csak akarni kell továbbra is és minden jobb lesz.

Másfelől damoklészi a hangulatom. Bármelyik pillanatban összeomolhat minden.

Ezen a héten semmi sem sikerült. Csak rossz híreket kaptam, semmivel se haladtam semmit, mindenben balszerencsém volt. Remélem lecseng lassan a dolog, mert attól félek, elveszítem a kitartásomat. Nem részletezném a sok rosszat, ami történt, inkább a pár jó dologra térnék ki. Nem azért, mert gőggel akarom fűzni a sorokat, hanem mert arra kell koncentrálnom, ami jó, meg kell kicsit nyugodnom, hiszen a kétségeim gáncsot vetnek az úton. Pedig közel már a szakaszgyőzelem.

Tegnap a vadasparkban jártunk. Összességében jól éreztük magunkat minden balszerencse ellenére. A tigriseknél valami nagyon érdekeset láttam. A kerítés túloldalán az egyik tigrist valahogy elöntötte az ösztön, és amikor meglátta a fiamat, lelapult egészen mélyen és úgy indult felé. Dokumentumfilmekben láttam ilyet, hogy miként támad a tigris. Most azon kevesek közé tartozok, akik élőben is megnézhették ezt az aktust. Persze az állat feje hamar kitisztult, leesett neki, hogy nem képes ártani nekünk. Hát ilyen különös hatással vagyunk mi az állatokra. Különféle okokból.

Ma elmegyek az öcsém meccsét megnézni. remélem, nem hozok rá balszerencsét. Nem igazán tudom, mekkora szerepe van az amerikai futballban a szerencsének, de gondolom egyik sportban se árt, ha jó a lapjárás.

Sportoknál járva, elég lassan haladok a capoeirában, az idő meg szalad és szalad. Nem leszek fiatalabb sajnos. Mindegy, erre inkább nem is gondolok most.

Inkább nem is gondolkozok most. Alkotok valamit, remélem az kiragad a valóságból annyira, hogy mire visszatérek, megfeledkezzek minden félelmemről és kétségemről.

2014.04.30

Hamar munka ritkán jó. De ha csak perceink vannak mielőtt hazaér a gyerek meg kell elégedni egy próbálkozással, rossz rendereléssel és gyenge végeredménnyel. Ez van. Mivel semmi kedvem többé gagyit kiadni a kezemből, ez a videó is csak itt található meg, a youtubeon nem nyilvános. Jah és a nyelvtant ne kérje számon senki, nem én írtam a szöveget... se :D
Shy cover

Hamarosan jó hírekkel is jenetkezek ám, mert azt szeretem igazán.

2014. 04. 16.

Nos, nem sikerült alkotni a költészet világnapjának alkalmából. Sajnos nem jött az ihlet. Régóta nem faragok rímeket. Ez volt az utolsó csokor, amit írtam, a végén el is magyaráztam, hogy miért. Sosem fogom megtudni, elég jól bántam-e a versekkel. Kicsit sajnálom.

A jó hír, hogy fél éjszaka fent voltam és egy csodás kis forgatókönyvön dolgoztam. Egy picike rövidfilmet szeretnék írni, ami érzelmes, frappáns és könnyű felvenni. Azt szeretném, ha ezzel tudnánk dolgozni, amíg a mostani film utómunkáival küszködünk. Az még azért elég messze van, de addig csiszolgatom ezt, amin éjjel dolgoztam. Csupán tizenöt percesre szeretném csinálni maximum, de azt a kis időt szeretném nagyon érdekesre és izgalmasra írni. A kihívás adott.

Kihívásról jut eszembe, hogy csinálnom kéne egy játékos kis on-line kihívásra válaszul egy capoeira szóló videót. Nagyon rosszkor jött, mert meg van zúzódva pár bordám és ilyenkor nem élvezem igazán a mozgást. Mindenesetre majd összerakok valamit. Nem lesz túl látványos, de már gyakorlom az izgalmasabb trükköket az idei sampleremhez. Az remélem meggyőzőre sikerül. Rohanok a munkába.

2014. 04. 10.

Rohanós napok, rohanós bejegyzések. Ma is haladunk a céljaink felé, elvileg megtesszük végre az első lépést az egyesületalapítás felé. A Filmmel haladunk, s bár lassan mennek a felvételek, minden percben tanulunk, fejlődünk és formálódik a film, gyűlik a kész anyag. Jó dolog ez.

Nem tudom néha, hogy miért is írok ide. Rápillantva a statisztikákra, bizonyos, hogy senki sem olvassa ezt a blogot. Különös, hogy ez a tény szinte zavar. Az előző blogomat sokan olvasták, pedig akkor csak magamnak írtam bele minden szót. Ebbe belekavarodtam rendesen!

Kicsit olyan ez nekem, mint a palackposta. Nem mondhatom el senkinek... 

Viszi az üzeneteket a víz, majd egyszer valaki elolvassa.

Szaladnom kell tovább, de megjegyzem, a költészet napjának alkalmából lehet jelentkezek még a héten. És azt is le akartam írni, hogy fáj a szívem, de inkább nem nyafogok. majd ha nyugi lesz és pihi, elmúlik.

2014. 04. 03.

Nagyon akadoznak a dolgaim. Az egyesületalapítás már egy hetet csúszott, a forgatás lassan megy, és még mindig nem tudok lézersugarakat lőni a szememből... Lényeg a lényeg, hogy minden sínen van, csak nyafogós kedvem van hajnalban. Nem dobjuk még be a törölközőt.

Hamarosan választások, wrestlemania 30, vasárnap. Egyre megy, a lényeg, hogy szaladnak az évek, ilyenkor feltűnik kissé. Igyekszem tartalmassá tenni őket magamnak is és mások számára is.

Tegnap mikor hazajöttem ebédszünetre, nem volt itthon a kis család, ezért kaptam az alkalmon és gyorsan behangoltam a gitárt. Idén még nem volt a kezemben. Úgy döntöttem, letesztelem az új kameránk hangrögzítési képességeit. Gyorsan feljátszottam egy dalocskát. kicsit hamis, kicsit elcsépelt, de nem is platinalemezre gyártom egy stúdióval a hátam mögött meg ezer próbával. Sajnálom, hogy nem tudtam nekifutni még egyszer, biztos jobban eltaláltam volna a hangokat.  De nincs rá lehetőség. Ha itthon van Dávid, akkor nem lehet gitározni mert egyből nyúzza. Ha itthon van a  párom, nem lehet, hiszen sógorom hűde gitáros és az asszonykám sose hagyja szó nélkül, hogy de vacak a gitártudásom. Egyedül meg sosem vagyok itthon. Kész csoda volt ez is. Majd fél év múlva talán lesz ilyen újra. Nem mintha szeretnék egyedül lenni.
Most, hogy ennyi dolgom van, minden pillanatot meg kell ragadjak, hogy velük legyek. Így is alig látnak.

Megszólalt az ébresztőóra, tehát rohannom kell. Ma meló után edzés. Készülök az idei sampleremre gőzerővel. Utána szundikálás és mehet minden előröl. Hétvégén egész éjszakás forgatásunk lesz. Remélem sokat haladunk majd.

Jah, a dalocska amit felvettem itt hallgatható meg:

--- youtube link a dalhoz ---

Majdnem elfelejtettem. Meghallgattam megint... tényleg bűnhamis, inkább leállok ezzel a dologgal egy darabig. Majd ha megtanulok véletlenül újra énekelni meg gitározni belevágok és csinálok pár covert... vagy saját dalt.

2014. 03. 27.

Fordítottam a minap próbamunkaként egy apró cikket a Nature-től a Galaktika magazinnak. Elég száraz anyag, de érdekes volt a több ezer orvosi cikk fordítása után végre egy kicsit az űrtechnológiával foglalkozni. Itt található az anyag:
A Yutu Nem Mozdul
Nem kell se megosztani, se lájkolni. Csak jelezni akartam, hogy írok, fordítok, edzek, dolgozok, küzdök attól még, hogy csendes ez a kis blog. A filmforgatás is elkezdődöt. Picike film lesz, de ennek ellenére nagyon élvezem a munkát.

2014. 03. 26.

Egy ideje nem emlékszem az álmaimra. Álomnaplót kell vezetnem, különben elveszítem azt a rengeteg élményt. Nagy hiba lenne. Az élet nem elég. A valóságnak nevezett szféra és a benne repkedő fikciók kellenek, de nem mondok le az álmok világáról. És nem a fantáziáról beszélek, az ide tartozik, erre az oldalra. A szó szerint vett álomra gondolok.

Másfelől, a nem szó szerint vett álmok irányába nagyon nehéz menetelnem mostanság. A lelkesedésem minden csalódással fakul egy kicsit, a térdem megrogy. Úgy érzem magam, mint a hegymászó, ha jön a vihar. Kemény dolog, de én döntöttem úgy, hogy eljutok a csúcsra.

Azt mondják apró lépésekkel mindent el lehet érni. Néha úgy látom, az apró lépésekkel járás a legjobb módja az eltévelyedésnek. Még nem adom fel a céljaimat, de azt kell mondjam, minden tekintetben nehezebb ez az időszak, mint gondoltam korábban.

2014. 03. 22.

Kora reggel. Arra várok, hogy útnak indulhassak. A percek elég jól peregnek, nem olyan kínlódás a várakozás, mint hajdan. Nem érzek olyan izgalmat mint régen. Capoeira workshopra tartok Budapestre. Régen ilyenkor teljesen fel voltam pörögve. Most lehet, hogy túl fáradt vagyok hozzá. Jobban izgulok az itthoni dolgokon. Lassan kifut alólam a munkaszerződés, új állás kilátásban sincs. Jövő héten kezdünk filmezni, de abból megélhetést nem remélhetek, hiszen a nevem nem jogosít fel rá. A celebritásoknak könnyű. Ha írnak helyettük egy könyvet, pénzt kapnak. Ha zabálnak egyet a kamerák előtt, pénzt kapnak. Én akkor se kapok pénzt, ha fejre állok.
Nem érzem igazságosnak, hogy úgy alakul az életszínvonalak közti különbség, mint a középkorban. A származás komolyan korlátozza a lehetőségeket. Nem mintha ki akarnék törni. Nem akarok yachton pezsgőfürdőzni. Csak azt akarom, hogy ne kelljen életem minden napján attól félnem, hogy holnap talán már nem lesz mit ennie a családomnak. Nem hangzik túl nagyra törően, pedig errefele már ez is luxus. Akkor milyen lehet azokban a nyomorult országokban, Afrikában, Ázsiában, Dél-Amerikában? Vagy alulműveltek lennének a reményhez? Megtörtek az akarathoz?
De nem csak az egzisztenciális gondok miatt van tele bánattal az emberek szíve.
A napokban meghalt egy neves divattervező hölgy. Egy híres zenész párja. Felakasztotta magát Manhattenben. Mindenkinek a saját fájdalma a legrosszabb. Mindenkinek a maga gondja a legnagyobb. Nem hiszem, hogy anyagi problémái voltak.
Azt mondják, a pénz nem boldogít, de a nyomor, a szegénység nagyban meggátolja, hogy az ember boldog legyen. Nem érzem magam szegénynek, de sokszor úgy vélem, ha sokkal több pénzem lenne, boldogabb lennék. Nos, ennek a nőnek volt belőle elég. Mi bánthatta mégis annyira, hogy ilyen kegyetlen módon végezzen magával? Már ha tényleg úgy történt.
Az akasztás szörnyű dolog, ezt tapasztalatból tudom. Ha én végezni akarnék magammal, bizonyos, hogy nem ezt az utat választanám. Szerencsére az bizonyos, hogy sohasem hagynám cserben azokat, akik körülöttem vannak ilyen tettekkel. Nem lépek ki önszántamból a játékból, akkor se, ha unom, akkor se, ha túl nehéz.
Visszatérve a boldogsághoz, minél többet gondolkozok azon, hogy mit érezhetett az a nő, ami idáig vitte, mit érezhetett az a rengeteg ember, akik mind végeztek magukkal az évek során, mit érezhetnek az éhező gyermekeiket látó anyák a falvakban, úgy érzem, gazdag vagyok és boldog. Úgy érzem, hogy adni is kéne belőle, hogy ehessen egy szelet kenyeret a kölyök, mielőtt a gyomra elemészti magát, mosolyoghasson a lelki nyomorult, mielőtt úgy döntene, inkább felvágná az ereit.
Küzdelmes az élet. Mindig is az volt ezen a világon, minden élőlénynek, de ez nem jelenti azt, hogy nem lesz ez másképpen egyszer.  meglepne, ha látnám eljönni a napját, de semmi sem lehetetlen. A lehetőségek határtalanok, ahogy az emberekben őrjöngő hét főbűn ereje is az. Sokkal, úgy tűnik, megbirkóztunk már, de amikor átolvasom a listát, úgy érzem, valóban ezek a jellemvonásaink döntik romba a világot és a benne élők életét.

1. kevélység (superbia),
2. fösvénység (lat. avaritia, gör. filargüria),
3. bujaság (luxuria),
4. irigység (invidia),
5. torkosság (gula),
6. harag (ira),
7. jóra való restség (acedia).

Igen, bemásoltam, hogy ne csak magamban rágódjak a dolgon. Ki lehetne purgálni mindezt? Ha csak a vezető pozícióban lévő, nagy hatalmú emberek esetén megtörténne, megmenekülnénk talán. De a legszebb az lenne, ha emléke se maradna ezeknek a bűnöknek.
De az emberi természet bizony makacs kis szörny. Nem fog megváltozni, meg szelídülni, jól viselkedni, varázsütésre. És nem is nagyon állnak sorba a mennyei hatalmak, hogy megregulázzák ezt a kis metaforikus rémecskét. Ezzel a gonddal, úgy tűnik, magunkra maradtunk.
Nem baj, azt mondják, ha valamit jól akarsz csinálni, csináld meg magad. Úgy érzem a lehetőségek adottak.

2014. 03. 16.

Könnyű abba a hibába esni, hogy túl sokszor írok a blogba, így a bejegyzések elveszítik a súlyukat, értelmüket. Mégis élnem kell az alkalommal, amikor lehetőségem nyílik idefirkálni pár szót.

Próbálkozok a bloggerrel megismerkedni, a Google+ világával, ahogy ildomos ismerni a Facebookot is, nehogy kimaradjunk a rohanó világ egyik szférájából.

Az on-line közeg is egy szintje lett a létezésnek, ami talán kevésbé immanens, mint az emocionális világ, vagy a szigorú értelemben vett szellemi szféra, a gondolatok világa. Sajnos ez az egész on-line közeg a természetéből eredően távol van az objektív valóságtól. Ez nem teszi értéktelenné, csak nehezebb optimálisan tekinteni rá, könnyű elveszni benne, felesleges mélységekben kavarogva, vagy felesleges mélységeket teremtve egy totálisan virtuális környezetben. Izgalmas, hogy van ilyen is.

A bölcs emberek elvileg leépítik az összes felesleges réteget, ami zavarja a tisztánlátást, gátolja a megvilágosodást, mélyebbre csal a létezés kusza útvesztőjébe. Szerintem a kóborlás ezeken a szinteken megismerést ad, amit az intellektus és a lelkiismeret karöltve kezel, szortíroz. 

Messzire kell menni, hogy megtaláljuk, mi az, ami mindig is velünk marad. Önmagunkat.

2014.03.13.

A kalandoknak egyelőre vége. Pár hónapja olyan szakaszba léptem, ami ismét a félhomályban tart. Lebeg a fejem felett a munkanélküliség, a nyomor, a baj. Nem csinál jó közérzetet. Mindenesetre amíg energiáimból futja, igyekszek értelmesen élni.
Még mindig az alkotás áll számtalan ambícióm piramisának csúcsán, s bár az alkotói oldalamon nem látszik, gőzerővel alkotok, amikor csak lehetőségem nyílik rá. Sajnos a párom, a kisfiam, a mindenféle munkák és a rengeteg edzés mellett hihetetlenül ritka dolog, hogy egyedül le tudjak ülni egy billentyűzet mellé, írni egy-két sort. Nem nyafogok a dolgon. A családdal lenni kell és sokszor jó is, az edzés meg megint csak fontos, majd kitérek rá később.
Szóval nemrégiben írtam egy kis történetet Csillagok és Muníció címmel, ami majd egy Zspider nicknevű srác weboldalán jelenik meg egyszer. Nála nem tudni, ez mikor lesz. lehet holnap, lehet két év múlva. Szintén rajta keresztül egy képregényecske vázlatát is eljuttattam egy rajzolóak, de nem tudom abból lesz-e valami. sokat dolgoztam rajta lehetőségeimhez mérten. Ez azt jelenti, hogy hajnalonként felkeltem, hogy legyen egy órám legalább, foglalkozni vele. Mivel horror fantasyt kértek, írtam egy vidám, rettentően durva horror fantasy sztorit. Nem hiszem, hogy bárki szeretné a hasábjaira. Majd meglátjuk foglalkoznak-e vele. Egyelőre döbbent csend jön a világháló túloldaláról.
Az alkotás az irkálásban nem merül ki. Egy régi ötletem alapján forgatókönyv készült és előttem áll a gigászi feladat, hogy megrendezzem a kisfilmet.
Félek a dologtól. Sosem csináltam ilyet, attól tartok, snassz lesz, vagy gagyi, vagy rossz. Nagyon sok munka van benne, valahol mélyen azt kívánom, hogy díjnyertes legyen, de azt mondom, már az is elég lenne, ha tetszene az emberek felének. Meglátjuk hogy alakul. Még vagy fél év, mire elkészül.

A lelkemet életben tartó ambíciók között előkelő helyen áll a capoeira. Mikor visszatértem, a csoport haldoklott. Kézbe vettem a dolgokat. Most sokan vagyunk, virágzik az egész. Sok rendezvényünk van, ismét terjed a hírnevünk és a hónap végén belevágunk az egyesületalapítás kérdéskörébe is, hiszen végre megoldódtak öt éve húzódó anyagi problémáink is. Kemény idők voltak, jobb szelek fújnak most. Elhatároztam, hogy megpróbálok Instrutori fokozatba lépni a nyáron, ha még Magyarországon leszek a Batizado idején. Ez rengeteg tanulást, edzést és munkát, áldozatot követel. Rajta vagyok. Elhatároztam, nem lassítok.
Tehetnék most be sok capoeira videót és fotót, de úgy gondolom, egyelőre elég apránként megmutatnom magam, szóval csak egyet teszek ide. Úgyse a capoeiráról kellene szóljon ez a blog, hanem arról, hogy éppen mit és hova alkotok. Remélem lesz sok link és sok új mű a jövőben. Addig is kitartás, edzés, béke...

2014.02.16.

Nos, ez lesz az új blogom. A harmadik, vagy talán a negyedik. Az előző törölve, számtalan írásommal, gondolatommal, az álomnaplómmal együtt. Persze nem én döntöttem így. az adatok jönnek-mennek a világhálón.
Gyorsan bemutatkozok. Nagy Attila vagyok. 82-ben születtem, írok, olvasok, zenélek, alkotok és capoeirázok. Nagyjából ez vagyok én, de a továbbiakban majd részletezem ezeket a dolgokat idővel.
Ywerd, Diamondblade, Ylmorka, Cabeludo neveken szerepeltem eddig az interneten.
Kis szerencsével rendszeresen tudok majd  írni ide és egy kicsit ismét feltárni az elmémet, mielőtt elfeledném, hogyan is kell ezt csinálni.
Jelentkezek hamarosan. Addig is:

www.nagyatti.uw.hu