2016. 11. 10.

A tegnapi nap egészen különös volt. Nem azért, mert hajnalra megválasztották az új amerikai elnököt, és nem is azért, mert végre szabadnapos voltam. Nem, a tegnapi napon érdeklődésem középpontjában a Hazugságok álltak. Reggel egy bájos filmsorozatban a hazugságok kérdését dolgozták fel, természetesen gyermeteg módon. Délután az a csodálatos dolog történt, hogy a gyermek úgy jött haza, hogy kihullott az egyik foga. Hát ez csodálatos, öregszünk, 5 évesek vagyunk, ideje elkezdeni a fogváltást. Klassz dolog, mosolyogtunk és együtt örült a család. Mama azt mondta, hogy az óvónéni szerint amikor evett a gyermek egyszer csak kiesett ez a kis foga.

Örvendezés közepette, megmondtuk neki, hogy ha a párnája alá teszi, majd kap valamit cserébe a fogtündértől. Igen, tudom, hogy Magyarok közt nem szokás a fogtündér, se a tökfaragás Halloweenkor, semmi sincs a Kodomo No Hi alkalmával, mi viszont szívesen követünk minden hagyományt, ami kicsit összébb hozza a családot és boldoggá teszi a gyereket. Komolyan. Nekem ez a dolgom, nem az, hogy acsarkodjak más kultúrák népszokásaira.

Szóval a délután estébe fordult és Dávid fiacskám előadott egy egészen más történetet a foga elveszítése kapcsán. Azt mesélte, hogy a az ujját a szájába dugta, az alsó fogaiba akasztotta és úgy bambult, amikor az óvónéni mérgesen kirántotta a kezét és ezzel a fogát is.

Az anyukája nem hitt neki, hiszen ha elhiszi ezt és rákérdez az oviban, akkor az óvónők majd kinevetik és a másik történetet fogják mondani, ő meg megint pironkodhat, mert a fia hazudozott.

Én is megkérdeztem újra, hogy mi történt és a gyermek már kétségbeesetten közölte, hogy nem tudja.

Gaslighting. Gyűlöletes dolog. Már fogalma sincs, hogy mi történt, hiszen lehet, hogy ő emlékezett rosszul, akkor viszont bajba kerül, mint hazug, ezért inkább megbízik abban, amit mondanak neki, mint abban, amire emlékszik. Iszonyatosan gonosz dolog. És a dolog mögött az a szomorú, hogy sose fogom megtudni az igazságot, így nem tudom támogatni a gyereket abban, hogy megbízzon a saját emlékeiben. A memóriája romlik. Mindenre tökéletesen emlékezett, amíg minden igaz volt és minden emlékében bízott. Manapság viszont már kuszább a kép.
Elhatároztam, hogy függetlenül attól, hogy ki hazudott, trenírozni fogjuk a memóriáját. Olyan emlékekkel, amikről videók, fényképek maradtak, amikben biztos lehet, hogy igazak. Hinnie kell abban, jól emlékszik. Hinnie kell abban, hogy az emlékeket nem hazudta, vagy álmodta magának. Elvesznek az emlékei, ha kétségbe vonja őket.

Az elhatározás egy jó dolog, viszont illene valamiféle őszinteséggel párosítani.Itt jön a képbe a következő kérdés, ami talán még mindig izgalmasabb, minthogy a pedagógus vagy a gyerek hazudik:

- Honnan van ennyi pénze a Fogtündérnek?

A kör bezárul. Valamit hazudni kell. Vajon mit is hazudtunk? És legközelebb tudjuk majd ugyanazt hazudni, ha megkérdezi? És ha nem, akkor azt kell mondanunk, hogy ő emlékszik rosszul? Nem, ezt semmiképp.
Mindenesetre, ezek a gondolatok foglalkoztattak az éjszaka folyamán.
Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy a haladó világ gyermekeinek 99 százaléka esik a gaslighting nevű pszichológiai bántalmazásnak. A kérdés, hogy miként lehet ezt felismerni és kiküszöbölni?
Próbálkozni fogok. Addig ami hátra van, hogy ne hazudjak a gyereknek és megpróbáljam meghallgatni, amit mond és elhinni, ha nem túl meredek.
Jön a mikulás és a Karácsony....    nem lesz könnyebb.

2016. 10. 10.

Szalad az élet. Különös hangulata van manapság. Itthon a panasz vesz körbe, a munkahelyen viszont a stressz. A kettő között szinte már semmi sincs, csak alkoholmámor és bevásárlások. Egyik se nekem való. 

nem szeretek vásárolni, nem szeretem ha nem uralom a gondolataimat. 

Amikor szétnézek a világban, azt látom, hogy az emberek mind hasonló gondokkal küszködnek és persze mindannyian palástolják, hogy konfrontálódnának az öntudatukkal. Pedig ez a szorongás természetes, minden halandó sajátja. Amit látok, hogy mindenki mosolyog, mindenki szép, fiatal és lendületes. Aki nem képes felvenni ezt az álarcot, azt kitaszítják egy szinten. Nem lesz munkád, barátaid, családod. Hogy lehet így élni? iért kell álarcokban járkálni? A boldogság nem lehetetlen, de az is teljesen természetes, ha aaz emberek néha szomorúak, kedvetlenek. Vagy ha elég D - vitamint tömök be minden nap és végtelenül Wellness életvitelt folytatok, akkor én is állandóan mosolyogni fogok és tökéletes leszek? Egy ábránd a világhálón?
Miért is lenne az jó bárkinek? Talán akkor elégedett lennék magammal? Szerintem még nem. Mindenesetre jelenleg úgy érzem, hogy a kikapcsolódáshoz alkotnom kell. És ez az alkotás már csak az írás lehet. Jól érzem magam a hangszereimmel, a capoeirában, az olvasással. De talán az írás, ami igazán kikapcsol. Amiben teljesen elrejtőzhetek. Nem mintha szükséges lenne bujkálnom, de néha igényem van rá és a legjobb megoldás a konstruktív út. Persze az edzés is az, de nagyon nehéz olyan szinten érintkeznem a capoeirával, ami jelent újabb lapátnyi felelősséget a fejem búbjára.

Lássuk, mit hoz a holnap? A daruma itt kacsint, a célok készen. Tanulás és munka. Fejlődés és küzdelem. Ez van terítéken. Vajon mindeközben lesz időm írni ezt-azt? Igyekszem. Szeretnék...

2016.08.17

Augusztus. Hamarosan huszadika, de ezúttal sem lesz valami hatalmas mulatság. elviszem a fiamat megnézni mások majdnem meztelen lányait táncolni. Nem, nem a bordélyba megyünk, hanem megnézzük a karnevált. Éjjel dolgozni fogok, tehát a többi már az anyja dolga. Talán megnézik a tűzijátékot, talán nem. 

Pár hete nyomtatásba került sok-sok példány a Szárnyminták című kötetből, mely Az Allegória Irodalmi művészeti és egymástdicsőítő Közösségi Portál 2016-os antológiája. A kötet szerkesztése kriminális, a tördelőt el kéne tördelni, Fedák Anita meg hiába dolgozott sokat a műveivel, nem emlegették a prózaírók listáján. Pedig nem rossz amit csinált. Mindegy. Nem fikázni akarom a kötetet, a készítőit, vagy a tartalmát. Mindenki a lehetőségeihez mérten alkot és mindenkinek más az ízlése. Én például képtelen lennék végigolvasni ezt a kötetet. Engem más érdekel. Mindenesetre, ha valakinek a kezébe kerül, a 191. oldalon benne találja az A toronyőr című mini sci-fimet. Ne is kérdezzétek, hogy került bele. Nem vagyok a tagja ennek a közösségnek. Már régen nem hiszek az ilyen csoportosulásokban, portálokban, klubokban, társaságokban. Azt látom, hogy nyaliznak egymásnak a kemény kritika helyett. Kritika nélkül pedig nincs fejlődés. Kritika nélkül nem zuhannak ki a kontárok. Másfelől elítélni se tudom őket igazán. Jó érzés lehet, amikor az ember művészetét elismerik. Nem nagyon fogom megismerni ezt az érzést, de azt hiszem tudok élni nélküle továbbra is. 

Még annyit akartam írni erről a Szárnyminták dologról, hogy van nálam vagy 7 kötet, szal párat odaadok a családnak, hogy ott porosodjanak a polcokon, párat pedig nyitott könyvespolcokra szeretnék letenni, már ha találok ilyet. Nem tudom mihez kezdjek ezzel. Szerintem a novi jól sikerült, szeretném megmutatni. de nincs igazán fennt a neten. Lehet valamikor majd felhajítom valamilyen formában. Vagy az is lehet, hogy ez az antológia lesz bedigitalizálva egyszer.

Vannak tervek, épülnek a történetek. Már csak azt kell megoldanom, hogy a munkahelyen valahogy shortcut billentyűvel ugráljak az angol és magyar billentyűzetkiosztás között és akkor töménytelen írás áll előttem a sok-sok éjszakai műszakban, a csendesebb időkben.

Most tanulok. Mindig tanulok, de nem érzem, hogy jobban beszélnék portugálul. Pedig tényleg igyekszem.

2016... valamikor Áprilisban...

Jó reggelt mindenkinek.

Szomorú napok a világban, átlagos napok az én világomban. Megszereztem egy b1-e nyelvvizsgát portugálból, tehát diplomázott ember vagyok és hűde értelmiségi, de az efölött érzett öröm hamar el is szállt, hiszen nagyon sokat kell még tanulnom ezt a nyelvet, hogy előrébb jussak vele.
A munka nehéz, de ezért hívjuk munkának és nem fizetett szabadidős tevékenységnek. Amúgy sincs sok szabadidőm. Hetente egyszer jutok el edzésre, abból próbálom kihozni a legtöbbet. A családdal se vagyok valami sokat, alkotni se nagyon tudok. Mondjuk a minap rászántam egy éjszakát és írtam egy novellát, mert kértek egy antológiába valamit. Majd jelzek felőle, ha nyomtatásba került. A címe A Toronyőr. Nem tudom elég jó-e, de ennyire volt időm. Az előző antológiás dolog ebben az Enigmák nevű csodagyűjteményben... a Kavargó füst.... az olyan gyenge, hogy le kéne tagadni. Remélem most kiköszörülöm a csorbát.
Ennyi volt a  híradás magamról. Nézzünk híreket máshonnan. Terroristák robbantottak Brüsszelben és most mindenki szidja a menekülteket és isteníti az oroszokat, meg hasonlók. Érdekes a világ. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben és a világ másik oldalán meghal egy Kennedy.
Legalább senki se figyel arra, hogy nyomorgunk halálunkig a kapitalista rabszolgatartó társadalom rosszabbik oldalán. Ha lenne egy év celeb botrányok, felfújt hírek, koholt ellenségképek és hasonló demagóg kakik nélkül, a cége felé sok ingyenélőre gyújtanák rá a yachtot. Nem mintha ez lenne a megoldása a mindenkit szétvető problémakörnek, de páran jobban éreznék magukat tőle. Mint az alkoholtól.
Távozok a politika mezejéről, mert nem értek hozzá. Nem is igazán akarok. Nem akarom összekoszolni vele a gondolataimat. Annyi szép dolog is van a világegyetemben, ami megér pár pillanat merengést. Csak az ne vesszen el. Az a pár pillanat, mert akkor mindennek vége.

2016. 07. 19.

Célok és követelmények sorakoznak mögöttem, előttem, körülöttem, mintha az egész seregnyi kihívás fel akarna őrölni. Egy darabig lehet abban hinni, hogy az ember állandó és a történések, az idő folyik körülötte, hatással és ellenhatással hullámozva, de pár év elegendő ahhoz, hogy a statikus elgondolást lecseréljük valami motiválóbbra. 

Miért? Kényszerből. A felelősség kényszerére válaszolva.

Tehát most tanulok, karriert építek. Hamarabb kellett volna, de akkor más tűnt fontosnak. Cserébe most nincs időm igazán alkotni, edzeni. Vagy csak ezt mondom magamnak, mert még mindig lusta vagyok egyszerre kétszázharminchét fronton vívni a csatákat. Pedig úgy diadal a diadal, de nekem az apró győzelmek is fontos lépések az úton.

Újabb Daruma ül hamarosan a polcomra, hogy aztán félszemű királyból egy szép emlékké változzon hamarosan. Remélem sok lesz még belőlük, minden színben. 

Szeretnék írni novellákat. Szeretném megtalálni a lehetőséget rá. Keresnem kéne valami antológiát. Vagy csinálnom kellene egyet?

2016. 01. 07.

Zajlik az élet, de nem túlzottan kedvemre való. Mármint, jól elvagyok, nincs okom nyafogni, de most úgy érzem, hogy ennél lesz még sokkal jobb is. Ugye a munka maga egész jól megy, de lehetne az még jobb is. Előlltam tavaly ezzel a kis kötettel is. Dávid fiacskámmal egyre jobb a kapcsolat, az anyukájával is, és azt hiszem önmagamat is kezdem újra megtalálni a számtalan álarc alatt.

No nem mintha biztos lehetnék benne bármikor is, hogy megtaláltam azt a gondolatsíkot, amiben a legkevesebb torzítés van, amiben a legkevesebb felvett magatartás okoz zavart. Az bizonyos, hogy az arroganciáról le kell mondjak, ahogy az alpáriságról sem hiszem, hogy az emberrel együtt születik. Továbbá természetes önbecsülést kutatok a gőg helyett. Mint azt már korábban taglaltam, nem akarok új személyiséget kialakítani, vagy új viselkedésformát felvenni. Egyszerűen ki akarok zárni minden olyan felvett normát, amit korábbi mondvacsinált szerepkörök kényszerítettek rám. Menni fog. Napról napra, csak nem szabadna eltévedni.

A nyelvvizsga eredménye még mindig várat magára. Még egy hónap nagyjából.  Nagyon sokat jelentene a karrierem számára, ha sikerülne. Ugyanakkor semmit sem jelentene, hiszen még mindig nagyon sokat kell tanulnom, mire folyékonyan beszélem majd a nyelvet. Próbálkozok, de nem mindig jut elég idő erre. Szánkózások, bevásárlások, munka, alvás. Próbálom jól beosztani az időt, de edzésre például semennyi nem jut.

Az edzések most kicsit váratnak magukra, nagyjából havonta egyszer jutok el, de nem szándékozom abbahagyni a sportolást. Szeretem.

Volt pár hónapja egy capoeira verseny, amin három indulóból nem jutottam fel a dobogós helyre. Nem ad valami nagy energiát. De nem is demotivált. Nem nagy esélyekkel indultam oda se, hiszen már régen nem edzettem azelőtt se. Megoldásokra vár az életem ezen területe is és én töretlenül kutatok a lehetőségek után. Úgy gondolom nem lehetetlen olyan pozícióba kerülni, ami lehetőséget teremt az edzésre, a pihenésre és a tanulásra is és mellette nem haléhen a család. Mások is megoldják valahogy, akkor nekem is sikerülnie kell.

Csináltam a minap egy minisamplert, ami nem lett valami látványos, de a zenét nagyon szeretem hozzá, ezért mindenképpen el akartam készíteni rá egy kis videóanyagot. Ez lett belőle:

https://www.youtube.com/watch?v=rSxN0wmirmA&feature=youtu.be

Szaladok, ma még 6 helyre kell menni és szakad a hó. Ami nem egy rossz dolog, a gond az, hogy még nem vagyok úton.