2016. 10. 10.

Szalad az élet. Különös hangulata van manapság. Itthon a panasz vesz körbe, a munkahelyen viszont a stressz. A kettő között szinte már semmi sincs, csak alkoholmámor és bevásárlások. Egyik se nekem való. 

nem szeretek vásárolni, nem szeretem ha nem uralom a gondolataimat. 

Amikor szétnézek a világban, azt látom, hogy az emberek mind hasonló gondokkal küszködnek és persze mindannyian palástolják, hogy konfrontálódnának az öntudatukkal. Pedig ez a szorongás természetes, minden halandó sajátja. Amit látok, hogy mindenki mosolyog, mindenki szép, fiatal és lendületes. Aki nem képes felvenni ezt az álarcot, azt kitaszítják egy szinten. Nem lesz munkád, barátaid, családod. Hogy lehet így élni? iért kell álarcokban járkálni? A boldogság nem lehetetlen, de az is teljesen természetes, ha aaz emberek néha szomorúak, kedvetlenek. Vagy ha elég D - vitamint tömök be minden nap és végtelenül Wellness életvitelt folytatok, akkor én is állandóan mosolyogni fogok és tökéletes leszek? Egy ábránd a világhálón?
Miért is lenne az jó bárkinek? Talán akkor elégedett lennék magammal? Szerintem még nem. Mindenesetre jelenleg úgy érzem, hogy a kikapcsolódáshoz alkotnom kell. És ez az alkotás már csak az írás lehet. Jól érzem magam a hangszereimmel, a capoeirában, az olvasással. De talán az írás, ami igazán kikapcsol. Amiben teljesen elrejtőzhetek. Nem mintha szükséges lenne bujkálnom, de néha igényem van rá és a legjobb megoldás a konstruktív út. Persze az edzés is az, de nagyon nehéz olyan szinten érintkeznem a capoeirával, ami jelent újabb lapátnyi felelősséget a fejem búbjára.

Lássuk, mit hoz a holnap? A daruma itt kacsint, a célok készen. Tanulás és munka. Fejlődés és küzdelem. Ez van terítéken. Vajon mindeközben lesz időm írni ezt-azt? Igyekszem. Szeretnék...