2016... valamikor Áprilisban...

Jó reggelt mindenkinek.

Szomorú napok a világban, átlagos napok az én világomban. Megszereztem egy b1-e nyelvvizsgát portugálból, tehát diplomázott ember vagyok és hűde értelmiségi, de az efölött érzett öröm hamar el is szállt, hiszen nagyon sokat kell még tanulnom ezt a nyelvet, hogy előrébb jussak vele.
A munka nehéz, de ezért hívjuk munkának és nem fizetett szabadidős tevékenységnek. Amúgy sincs sok szabadidőm. Hetente egyszer jutok el edzésre, abból próbálom kihozni a legtöbbet. A családdal se vagyok valami sokat, alkotni se nagyon tudok. Mondjuk a minap rászántam egy éjszakát és írtam egy novellát, mert kértek egy antológiába valamit. Majd jelzek felőle, ha nyomtatásba került. A címe A Toronyőr. Nem tudom elég jó-e, de ennyire volt időm. Az előző antológiás dolog ebben az Enigmák nevű csodagyűjteményben... a Kavargó füst.... az olyan gyenge, hogy le kéne tagadni. Remélem most kiköszörülöm a csorbát.
Ennyi volt a  híradás magamról. Nézzünk híreket máshonnan. Terroristák robbantottak Brüsszelben és most mindenki szidja a menekülteket és isteníti az oroszokat, meg hasonlók. Érdekes a világ. Egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben és a világ másik oldalán meghal egy Kennedy.
Legalább senki se figyel arra, hogy nyomorgunk halálunkig a kapitalista rabszolgatartó társadalom rosszabbik oldalán. Ha lenne egy év celeb botrányok, felfújt hírek, koholt ellenségképek és hasonló demagóg kakik nélkül, a cége felé sok ingyenélőre gyújtanák rá a yachtot. Nem mintha ez lenne a megoldása a mindenkit szétvető problémakörnek, de páran jobban éreznék magukat tőle. Mint az alkoholtól.
Távozok a politika mezejéről, mert nem értek hozzá. Nem is igazán akarok. Nem akarom összekoszolni vele a gondolataimat. Annyi szép dolog is van a világegyetemben, ami megér pár pillanat merengést. Csak az ne vesszen el. Az a pár pillanat, mert akkor mindennek vége.

2016. 07. 19.

Célok és követelmények sorakoznak mögöttem, előttem, körülöttem, mintha az egész seregnyi kihívás fel akarna őrölni. Egy darabig lehet abban hinni, hogy az ember állandó és a történések, az idő folyik körülötte, hatással és ellenhatással hullámozva, de pár év elegendő ahhoz, hogy a statikus elgondolást lecseréljük valami motiválóbbra. 

Miért? Kényszerből. A felelősség kényszerére válaszolva.

Tehát most tanulok, karriert építek. Hamarabb kellett volna, de akkor más tűnt fontosnak. Cserébe most nincs időm igazán alkotni, edzeni. Vagy csak ezt mondom magamnak, mert még mindig lusta vagyok egyszerre kétszázharminchét fronton vívni a csatákat. Pedig úgy diadal a diadal, de nekem az apró győzelmek is fontos lépések az úton.

Újabb Daruma ül hamarosan a polcomra, hogy aztán félszemű királyból egy szép emlékké változzon hamarosan. Remélem sok lesz még belőlük, minden színben. 

Szeretnék írni novellákat. Szeretném megtalálni a lehetőséget rá. Keresnem kéne valami antológiát. Vagy csinálnom kellene egyet?