20015. 11. 17.

Találtam egy régi bejegyzést, ami valahogy elmaradt, azt tettem be ide az imént. Ami most érdemleges, az ennyi:

http://mek.oszk.hu/14600/14655/


Munka, hajtás, nyelvvizsga, capoeira verseny, megmérettetés, felkészületlenség, kétségbeesés, anyagi bizonytalanság, félelem, harag.    Erről a hétről csak ennyit címszavakban.

2014.04.22.

Túl a húsvét hétfőjén. Nem volt vészes, de Dávid nagyon komoly hisztiket rendezett ezen a csodás napon is. Lassan többet hisztizik, mint amennyit nem. Ilyenkor persze mindenki rettentően okos. Mindenki jön a sok javaslattal meg azzal, hogy bezzeg az ő gyereke. Persze semmi sem használ, főleg a "bezzeg én" dumák. Semmirevaló, de jobban érzik magukat tőle. Azt hiszik, ezzel fölébünk kerekednek? Mint azok a cívis barmok az utcán, akik csak azért se kerülnek ki, had ugráljak félre előlük gyerekestül? És itt 40 körüli nőkre gondolok, nem húsz körüli fiúkra. Valamiféle ocsmány hatalmi játék lehet ez, mint a buszsofőröknél, akik nem nyitják ki az ajtót. Kompenzációk és szemétség párosítása. Ki se lóg belőle a város. A nagytemplom csúcsáig ér a hangulat, ami senkinek az életébe nem hiányzik.

A filmezéssel úgy haladok, mint egy csiga a váltófutással. Mindezek ellenére zabálja az időt. Már annyira nem dob fel, hogy talán találnom kéne valami új, mellékes projektet, ami örömet okoz, mert az valószínű, hogy ez nem az lesz. Talán írni kéne egy dalt, vagy  valami kis novellát, vagy belekezdeni végre a capoeira samplerbe. Bármi is lesz, nagyon jó lenne már azzal foglalkozni. Most itt ülök a földön, szabadnapom van.Mégsem kezdek bele semmibe, mert ha Dávid felkel, legalább 24 órára el kell halasztanom mindent. Így pedig értelmetlen belekezdeni egy novellába például.

Nem mintha fejest akarnék ugrani akármibe. Át kell gondolnom, mit vállalhatok és mit nem. Hiába írok dalt, ha nem lesz esélyem se elővenni a gitárt idén. Hiába kezdek novellába, ha bekezdésenként kell majd összehajigálnom. És a samplerhez se tudok sokat tenni, amíg nem jutok rendszeresen edzőterembe. Bár ez utóbbi csak kifogásnak tűnik. Lehetséges, hogy ez lesz a következő projekt. Egy 2014-es Monitor Cabeludo Sampler. Meglátjuk mire jutok majd vele. Mivel nem vagyok valami jó capoeirista, nem lesz valami látványos, de azért összerakom majd jól. Sajnos nem tudok új trükköket gyakorolni és nem tudok fejlődni, mióta az én kötelességem edzéseket tartani mindenki másnak is. A pozícióm inkább átok, mint lehetőség. Azért nincs okom panaszra. Teszem amit kell, hogy haladjanak a dolgok. Közben rájöttem, hogy nem biztos, hogy érted, mi az a sampler. Itt a legutóbbi. Ez afféle helyzetjelentés az aktuális capoeira tudásomról. Ezért necces a dolog, mert az nálam bizony elég lassan változik. Ez talán ciki, de ez van. Hiába járok rendszeresen edzésekre, nem tudok új dolgokat tanulni, mert tanítással töltöm az időt.

Noh lassan indul a kedd.

2015.10.13.

Ma van a 33. Mások ilyenkorra már megváltók voltak. Én dolgozom, edzek, tanulok, családfő vagyok, a maradék időmben pedig alszok öt órát. Nem panaszkodni jöttem, hanem megosztani ezt a dolgot mindenkivel:
Végre megnyitható link:

http://mek.oszk.hu/14600/14655/


Tudom, kevés, de ilyen az élet. Rohannom kell.

2015. 02. 02.

Zajlik az élet. A Capoeira frontján apró sikerek jönnek hónapról-hónapra, míg a családi dolgok kihívásai hullámvasútként imbolyognak alattam. Nehéz dolog a gyereknevelés. Mármint a nevelés könnyű. Dávid figyel, tanul, utánoz, próbálkozik jó ember lenni, de néha nagyon nehéz együttműködni. Hisztik, lázadások, unalom. Szeretném, ha boldog gyerek lenne, mindent megteszünk érte. Néha nem érzem magamban az energiát, néha pedig olyan könnyű az egész. Kortizol szintem az egekben, de próbálok úgy tenni, mint akire ez nincs hatással. Nem idegeskedhetek feleslegesen, pedig gyakran előfordul. Visszagondolva, olyan, mintha nem is én lennék. Megmagyarázom, miért vagyok morgós, pedig lehetnék vidám is. Próbálom kicsit átalakítani a menetrendemet, hogy ne legyenek gondok ilyen alapokról. Valami hiányzik, de nem találom. Nem kerülnek elém a felhőtlen percek, csak a felelősség és az aggodalom. Nem jelent kikapcsolódást a bulizás sem. Várom a jó időt, hátha a napfény és a mozgás visszabillentenek a mosolygós vonalba. Sokat nevetek, sokszor érzem jól magam, de ennél sokkal magasabban kéne lenni a fellegekben, hogy Dáviddal úgy tudjunk játszani, hogy tényleg élvezzem. Sajnos hamar megunom a közös játékainkat, akármennyire aranyosak is. Keresem a megoldásokat, nem lehet nehéz boldogabbnak lenni, hiszen nem sok okom van panaszra. Mindenekelőtt meg kell próbálnom több fejlődést elérni rövidebb edzésekkel. Ez az intenzitás növelését jelenti, az pedig akaraterőt. Megoldhatónak vélem. Kitalálok majd valamit.

Öt éves lett a csoport. Megünnepeltük. Büszke vagyok rájuk. Magamra kevéssé. Széttört bokákkal próbáltam hozni a színvonalat, ami nem egy könnyű dolog. Nm volt időm rápihenni az alkalomra: