Új bejegyzés. Üzenet az agynak. Hajónapló 180620. Akárhogyan is, a lényeg, hogy amilyen könnyed voltam tegnap, ma annyira néhz minden. A munkában egyre rosszabbul álnak a dolgok. A mentsvárként szolgáló capoeira maga is munkává vltozott. A szabad perceimet élelmiszerboltban, postán és hasonló kötelező kiruccanásokon töltöm. Idén egyetlen olyan nap volt, ami nem volt ébredéstől lefekvésig minden percében betáblázva teendőkkel. Bulizni se járok már, mert az is csak egy adag idő, ami a minimális alvásidőm rovására megy. Mióta nem bulizok, sokszor már 7-8 órákat alszok. Nem érzem a pozitív hatást, de így egy hónap után még talán korai is lenne. Amit írni akarok, hogy a hobbynak a szamba maradt, meg talán az olvasás. Nagyjából 5-10 percet tudok elalvás előtt olvasni, de már akkor is alig látok. elalvás után viszont kezd megelevenedni a világ. Tegnap éjjel már sok-sok álmom volt és amikor felébredtem emlékeztem is mindre. Gyorsan írtam pár szót jegyzetben, hogy majd most le tudjam írni ami eszembe jut belőlük. Nem sok. az egyik kép, ami megmaradt, hogy két hatalmas hajót vezetünk egy viharos tengeren. Az egyiket én, a másikat Dávid. Ő már fiatal felnőtt, de még tapasztalatlan. Én meg úgy csinálok alappal, vagy alaptalanul, mint valami vén tengeri róka. Nem olyan hajókról van szó, amiket ismertek. Küllemre hatalmas, sarkukra állított fém kockáknak tűnnek, a csúcsukon állva kormányzunk, süllyedünk. Kiabálok neki, hogy minden rendben lesz, de a villámok fényénél látni a cápák hadát, ami a vacsorára vár.
Nem hiszem hogy ennek az álomnak a folytatása, de a következő, amire emlékszem, hogy etróval megyek valamilyen capoeira edzésre. Az edzést én tartom, ami nem rendhagyó, de amerre én tartom őket nem nagyon vannak metrók. Az edzés végén egy gyerekberimbaun Estrelinha (Lili, nem Ivett) megmutatja, hogy milyen jól tud rajta játszani. és zseniálisan zenél. Nagyon büszke vagyok rá. Előveszem a telefonomat és megkérem, hogy zenéljen, hogy felvehessem videóra, de akkor már nem zenél semmi érdekeset, semmi szépet. Távozunk az edzésről. Alegriával sétálunk, a berimbauink el vannak törve. Mind. Rossz biznisz volt ez az új szett, magától eltörik mind.
A harmadik álom egy fesztiválon játszódott. Buli és alkohol. Két billiárd asztalon játszok egyszerre egy különös játékot. Azt kell inni, amelyik bábut eltalálom. Mivel rengeteg emberrel játszok, folyton azt lövöm, hogy igyunk feleseket. hamar feladják, én meg még alig vagyok ittas. Kimegyek a strandra, ahol a bátyám egy sátrat keres. Segíek neki, de nem találom. Csak egy furcsa figurával találkozok, aki fals hangon énekel. Otthagyom, megyek tovább. a hátam mögött pedig az ének megváltozik, kitisztul és csodaszép lesz.
Az utolsó álmom vicces volt. Egy Predatorral az oldalamon egy kis aliennel találkoztunk. Jajj-jajj, meg fog ölni! Jött a pánik, de a kicsi alien úgy döntött, hogy a predator pocijából sokkal jobb alienbaba kel ki, mint az enyémből, ezért békénhagyott. Nem tudom elmagyarázmni, milyen komikus volt az egész. Tegnap néztem meg az új Predator trailert, ez lehetett rám hatással. Általában nem álmodok ilyen baromságokat.
de nem érdekel, hogy baromságokat álmodok. Nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy már az is egy nagy áldás, hogy álmodok. Ahogy állnak a dolgaim, lassan semmi másosm nem lesz, csak az álmaim. Elég lehangolt vagyok, azért jönnek ezek a dolgok belőlem. Nem magamtól vagyok lehangolt. Sokan táncolnak az ujjaimon, miközben az élet peremébe kapaszkodok. nyílván nincs menekvés semmilyen módon, szóval az érzékelésemet kell átváltoztatnom, mielőtt beleőrülök a nyomásba. Minden adott, már csak az utat kell megterveznem. Ez a blog is egy lépés azon az úton.
