Augusztus. Hamarosan huszadika, de ezúttal sem lesz valami hatalmas mulatság. elviszem a fiamat megnézni mások majdnem meztelen lányait táncolni. Nem, nem a bordélyba megyünk, hanem megnézzük a karnevált. Éjjel dolgozni fogok, tehát a többi már az anyja dolga. Talán megnézik a tűzijátékot, talán nem.
Pár hete nyomtatásba került sok-sok példány a Szárnyminták című kötetből, mely Az Allegória Irodalmi művészeti és egymástdicsőítő Közösségi Portál 2016-os antológiája. A kötet szerkesztése kriminális, a tördelőt el kéne tördelni, Fedák Anita meg hiába dolgozott sokat a műveivel, nem emlegették a prózaírók listáján. Pedig nem rossz amit csinált. Mindegy. Nem fikázni akarom a kötetet, a készítőit, vagy a tartalmát. Mindenki a lehetőségeihez mérten alkot és mindenkinek más az ízlése. Én például képtelen lennék végigolvasni ezt a kötetet. Engem más érdekel. Mindenesetre, ha valakinek a kezébe kerül, a 191. oldalon benne találja az A toronyőr című mini sci-fimet. Ne is kérdezzétek, hogy került bele. Nem vagyok a tagja ennek a közösségnek. Már régen nem hiszek az ilyen csoportosulásokban, portálokban, klubokban, társaságokban. Azt látom, hogy nyaliznak egymásnak a kemény kritika helyett. Kritika nélkül pedig nincs fejlődés. Kritika nélkül nem zuhannak ki a kontárok. Másfelől elítélni se tudom őket igazán. Jó érzés lehet, amikor az ember művészetét elismerik. Nem nagyon fogom megismerni ezt az érzést, de azt hiszem tudok élni nélküle továbbra is.
Még annyit akartam írni erről a Szárnyminták dologról, hogy van nálam vagy 7 kötet, szal párat odaadok a családnak, hogy ott porosodjanak a polcokon, párat pedig nyitott könyvespolcokra szeretnék letenni, már ha találok ilyet. Nem tudom mihez kezdjek ezzel. Szerintem a novi jól sikerült, szeretném megmutatni. de nincs igazán fennt a neten. Lehet valamikor majd felhajítom valamilyen formában. Vagy az is lehet, hogy ez az antológia lesz bedigitalizálva egyszer.
Vannak tervek, épülnek a történetek. Már csak azt kell megoldanom, hogy a munkahelyen valahogy shortcut billentyűvel ugráljak az angol és magyar billentyűzetkiosztás között és akkor töménytelen írás áll előttem a sok-sok éjszakai műszakban, a csendesebb időkben.
Most tanulok. Mindig tanulok, de nem érzem, hogy jobban beszélnék portugálul. Pedig tényleg igyekszem.
