2014.03.13.

A kalandoknak egyelőre vége. Pár hónapja olyan szakaszba léptem, ami ismét a félhomályban tart. Lebeg a fejem felett a munkanélküliség, a nyomor, a baj. Nem csinál jó közérzetet. Mindenesetre amíg energiáimból futja, igyekszek értelmesen élni.
Még mindig az alkotás áll számtalan ambícióm piramisának csúcsán, s bár az alkotói oldalamon nem látszik, gőzerővel alkotok, amikor csak lehetőségem nyílik rá. Sajnos a párom, a kisfiam, a mindenféle munkák és a rengeteg edzés mellett hihetetlenül ritka dolog, hogy egyedül le tudjak ülni egy billentyűzet mellé, írni egy-két sort. Nem nyafogok a dolgon. A családdal lenni kell és sokszor jó is, az edzés meg megint csak fontos, majd kitérek rá később.
Szóval nemrégiben írtam egy kis történetet Csillagok és Muníció címmel, ami majd egy Zspider nicknevű srác weboldalán jelenik meg egyszer. Nála nem tudni, ez mikor lesz. lehet holnap, lehet két év múlva. Szintén rajta keresztül egy képregényecske vázlatát is eljuttattam egy rajzolóak, de nem tudom abból lesz-e valami. sokat dolgoztam rajta lehetőségeimhez mérten. Ez azt jelenti, hogy hajnalonként felkeltem, hogy legyen egy órám legalább, foglalkozni vele. Mivel horror fantasyt kértek, írtam egy vidám, rettentően durva horror fantasy sztorit. Nem hiszem, hogy bárki szeretné a hasábjaira. Majd meglátjuk foglalkoznak-e vele. Egyelőre döbbent csend jön a világháló túloldaláról.
Az alkotás az irkálásban nem merül ki. Egy régi ötletem alapján forgatókönyv készült és előttem áll a gigászi feladat, hogy megrendezzem a kisfilmet.
Félek a dologtól. Sosem csináltam ilyet, attól tartok, snassz lesz, vagy gagyi, vagy rossz. Nagyon sok munka van benne, valahol mélyen azt kívánom, hogy díjnyertes legyen, de azt mondom, már az is elég lenne, ha tetszene az emberek felének. Meglátjuk hogy alakul. Még vagy fél év, mire elkészül.

A lelkemet életben tartó ambíciók között előkelő helyen áll a capoeira. Mikor visszatértem, a csoport haldoklott. Kézbe vettem a dolgokat. Most sokan vagyunk, virágzik az egész. Sok rendezvényünk van, ismét terjed a hírnevünk és a hónap végén belevágunk az egyesületalapítás kérdéskörébe is, hiszen végre megoldódtak öt éve húzódó anyagi problémáink is. Kemény idők voltak, jobb szelek fújnak most. Elhatároztam, hogy megpróbálok Instrutori fokozatba lépni a nyáron, ha még Magyarországon leszek a Batizado idején. Ez rengeteg tanulást, edzést és munkát, áldozatot követel. Rajta vagyok. Elhatároztam, nem lassítok.
Tehetnék most be sok capoeira videót és fotót, de úgy gondolom, egyelőre elég apránként megmutatnom magam, szóval csak egyet teszek ide. Úgyse a capoeiráról kellene szóljon ez a blog, hanem arról, hogy éppen mit és hova alkotok. Remélem lesz sok link és sok új mű a jövőben. Addig is kitartás, edzés, béke...