Egy ideje nem emlékszem az álmaimra. Álomnaplót kell vezetnem, különben elveszítem azt a rengeteg élményt. Nagy hiba lenne. Az élet nem elég. A valóságnak nevezett szféra és a benne repkedő fikciók kellenek, de nem mondok le az álmok világáról. És nem a fantáziáról beszélek, az ide tartozik, erre az oldalra. A szó szerint vett álomra gondolok.
Másfelől, a nem szó szerint vett álmok irányába nagyon nehéz menetelnem mostanság. A lelkesedésem minden csalódással fakul egy kicsit, a térdem megrogy. Úgy érzem magam, mint a hegymászó, ha jön a vihar. Kemény dolog, de én döntöttem úgy, hogy eljutok a csúcsra.
Azt mondják apró lépésekkel mindent el lehet érni. Néha úgy látom, az apró lépésekkel járás a legjobb módja az eltévelyedésnek. Még nem adom fel a céljaimat, de azt kell mondjam, minden tekintetben nehezebb ez az időszak, mint gondoltam korábban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése