Könnyű abba a hibába esni, hogy túl sokszor írok a blogba, így a bejegyzések elveszítik a súlyukat, értelmüket. Mégis élnem kell az alkalommal, amikor lehetőségem nyílik idefirkálni pár szót.
Próbálkozok a bloggerrel megismerkedni, a Google+ világával, ahogy ildomos ismerni a Facebookot is, nehogy kimaradjunk a rohanó világ egyik szférájából.
Az on-line közeg is egy szintje lett a létezésnek, ami talán kevésbé immanens, mint az emocionális világ, vagy a szigorú értelemben vett szellemi szféra, a gondolatok világa. Sajnos ez az egész on-line közeg a természetéből eredően távol van az objektív valóságtól. Ez nem teszi értéktelenné, csak nehezebb optimálisan tekinteni rá, könnyű elveszni benne, felesleges mélységekben kavarogva, vagy felesleges mélységeket teremtve egy totálisan virtuális környezetben. Izgalmas, hogy van ilyen is.
A bölcs emberek elvileg leépítik az összes felesleges réteget, ami zavarja a tisztánlátást, gátolja a megvilágosodást, mélyebbre csal a létezés kusza útvesztőjébe. Szerintem a kóborlás ezeken a szinteken megismerést ad, amit az intellektus és a lelkiismeret karöltve kezel, szortíroz.
Messzire kell menni, hogy megtaláljuk, mi az, ami mindig is velünk marad. Önmagunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése