Rohanós napok, rohanós bejegyzések. Ma is haladunk a céljaink felé, elvileg megtesszük végre az első lépést az egyesületalapítás felé. A Filmmel haladunk, s bár lassan mennek a felvételek, minden percben tanulunk, fejlődünk és formálódik a film, gyűlik a kész anyag. Jó dolog ez.
Nem tudom néha, hogy miért is írok ide. Rápillantva a statisztikákra, bizonyos, hogy senki sem olvassa ezt a blogot. Különös, hogy ez a tény szinte zavar. Az előző blogomat sokan olvasták, pedig akkor csak magamnak írtam bele minden szót. Ebbe belekavarodtam rendesen!
Kicsit olyan ez nekem, mint a palackposta. Nem mondhatom el senkinek...
Viszi az üzeneteket a víz, majd egyszer valaki elolvassa.
Szaladnom kell tovább, de megjegyzem, a költészet napjának alkalmából lehet jelentkezek még a héten. És azt is le akartam írni, hogy fáj a szívem, de inkább nem nyafogok. majd ha nyugi lesz és pihi, elmúlik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése