Lassan a feléhez ért 2018. Hálátlan egy év volt. Rengeteg edzés és rengeteg munka. Kevés pénz, állandó meló. Senkit se érdekel. A gyerek egyre hisztisebb, anya se semmi, a munka bére mindig elfogy hónap közepére és nem fiatalodok. Szóval minden csodás. Hatvanpár cikket írtam a capoeira weboldalra. Le van szarva. Edzek, edzést tartok, csinálom. Elismerés nulla, de szerencsére megint olyan emberek próbálják kikezdeni az önérzetemet, akiknek már rég nem adok a megbecsülésére. De azért elég szomorú, hogy másra nem képesek, csak fúrni, utálkozni. Gondolom minden csapatban el vannak hintve az entrópia magjai. Talán ez így természetes. Vannak emberek akik az egységért küzdenek és vannak emberek akik azt keresik, mit lehet éppen gyűlölni. A stabilitás kényelmét talán meg se érdemlem. Talán senki. Fáj a lábam és elég komoly megmérettetések előtt állok fizikailag. Dehát tudtuk, hogy egyre nehezebb lesz ahogy múlik az idő. Másfelől szeretnék még mindig írni. Sokat írni. És még van sok-sok cikk a http://capoeirahungria.com csodaweblapra. Filmkritikákat írok, brazil népmeséket fordítok, életrajzokat írok le, stbstbstbstb. Rengeteget írok oda. De ha lassan a végére érek, ami nagyjából még 7 hónap ha jól számolom, akkor lassan átállhatok arra, hogy novellákat írok a magam agyából a magam agyának ahelyett, hogy információval látom el az összes magyar capoeiristát, akik maguknak lusták lennének összeszedni és megcsinálni mindezt az anyagot, de közben meg gyűlölnek, de azért a cikkek jól jönnek nekik. C'est la vie! De eljön az idő, hogy magamnak fogok írni. Befejezem amit elkezdtem és aztán eljön. Le kell feküdni. Holnap munka. A hétfői nap csodája, hogy a végén szamba van. Nem táncolok túl jól, de szeretem csinálni. Segít elviselni azt a napot. Táncoljatok ti is, vagy csináljatok bármit, ami átsegít a hétfőkön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése