Nagyon sok álmom volt az éjjel. Persze mire felkeltem csak a legutolsóra (talán?) emlékeztem, szóval most gyorsan le is írom. Nem követem el azt a hibát, amit tegnap. Szóval ebben az álomban buliztunk. Az elmúlt pár évben megismert munkatársakkal rúgtunk ki a hámból. Nem tudom eldönteni, hogy melyik városban voltunk. A szórakozóhelyek Pestre, a távolságok Debrecenre, az utcák pedig a mediterránra emlékeztettek. De amilyen meleg van manapság, minden a mediterránra emlékeztet. Szóval a munka után a fiúkkal és lányokkal elmentünk az egyik kiskocsmába, ami egy afféle kickstarter volt egy igényesebb hely mellett. Minden városban vannak ilyenek, ahol olcsón felkészülhetsz a drágább mulatóban való randalírozásra. Sötét volt a fények kapcsán és végtelenül vidám, ha a jelenlévőkre értjük. Remekül szórakoztunk, bár nem hiszem, hogy ittam volna. Rég nem ittam a valóságban, azt hinném, hogy előkerül az álmaimban, mint a cigaretta néha, de nem rémlik, ilyesmi az álomból. Ez magában nem is lenne érdekes. Hozzáteszem, hogy a nem érdekes álmaimat is le fogom írni, hogy később már emlékezzek az érdekesekre. Sokat elfelejtettem most éjjel is. kalandosakat, capoeirásakat, stb. Szóval a buli még messze állt a tetőfokától, de az éjszaka már ránk talált, amikor egy kisebb társasággal elindultunk valamiért a városközpontba. Akkor még nem tudtam miért. Talán venni valamit, talán találkozni valakivel. Akármi is volt a cél, lecsatlakoztam a csoportról, mert összefutottam Dettivel. (Ex ex ex nagyszerelem a múlt évezredből) Nem rémlik hogy nézett ki, de a kisugárzása eltéveszthetetlen. Valamilyen ismerősére várt, a párjára, ha jól emlékszem, de azt mondta, van még 15 perce. Szóval kézenfogtuk egymást, sétáltunk és beszélgettünk. Hozzáteszem, nekem ez a "kézenfogjuk egymást" dolog bárkivel nem fejez már ki semmi románcjellegűt, semmi szerelmeset, csak egyszerűen törődést, gondoskodást. Meséltem neki magamról, meséltem neki Dávidról, a zongoráról. Talán pár szót a szambáról vagy a capoeiráról is. A lényeg az, hogy nem meséltem el, mi történt az elmúlt majdnem 20 évben, csak azt, hogy most mi a helyzet. Végül megérkezett a párja, vagy nem a párja volt, nem tudom, mert egy fiatal kis kerekarcú vigyorgós lány arca rémlik a találkozásból. Nem is számít, hogy ki, de megjött akire várt, meg még páran. Azt mondta, elindulnak XY helyre, ami pont az a menő szórakozóhely volt, amit fentebb említettem. Mondtam neki, hogy összeszedem a fiúkat és majd találkozunk, mert mi meg mellette vagyunk a másikban. Különváltunk hát, és amikor megtaláltam a srácokat,, kiderült, hogy éppen valami céges probléma miatt leszidták őket emailben. Talán ki is rúgták, nem tudom. Nálunk ez gyakori. Éppen erről beszélgettünk, amikor csörgött a telefon. Nah ez Dávid lesz, gondoltam, de ismeretlen szám. Detti. - Nah most akkor mi legyen? Kérdezte. - Mivel mi legyen? -Értetlenkedek. Erre azt mondja: - Ez így nincsen rendben. - nem emlékszem a továbbiakra, meg összefolynak a dolgok. Előtte valami nagyon intenzív álmom volt, rohangálós, városi üldözéses, rémes szörnyes, utána meg nem is tudom. A lényeg az, hogy nem akarok többet írni erről, mert az már csak találgatás lenne. Be kell vallanom, hogy nem ezekre az álmokra várok. Azokra az álmokra, amikben már nem vagyok biztonságban. De nem rendelésre történnek a dolgok. Különös álom volt ez is, főleg, hogy rettentően igazinak tűnt annak ellenére, hogy olyan érzés volt, mint egy elvarázsolt kastély. Mintha csak az létezne, amire én figyelek. Mintha a hátam mögött a semmi felemésztené a léptem nyomát és a szemem sarkában már látnám is, ahogy az egész világ csak egy díszlet a mi tökéletes, szeretettel teli dialógusunkhoz. Még az érzések se voltak igaziak, az emlékek se igazán, csak mi ketten. Ez így elég karteziánus lett, de így tudom megfogalmazni a benyomását az egésznek. azt hiszem minél tovább vezetem majd az álomnaplót, annál jobban kiterjednek majd a dolgok és érthetőbbek lesznek. Meglátjuk. rohanok ismét bele a világba. remek tegnapom volt, remélem a ma is jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése