Különös dolog a kimerültség. Nem csak a fizikai strapától jön. Sikeres napok vannak mögöttem, kihívások sora előttem. Javul a lábam. Nem tudom írtam-e, talán nem, de nagyjából egy hónapja kiugrott a jobb combom a helyéről és azóta vannak problémák a capoeirám tekintetében. Minden tudásomat latba vetettem, hogy mielőbb meggyógyuljak, hiszen a hiénák nem várják meg, amíg talpra áll az üldözött. Pókerarc fent, az erő visszatér. Javulnak a kilátások. Szóval visszatérve a kimerültségre, kimaradt álmok tekintetében a tegnapelőtt, ami meg is lepett. Most, tegnap éjjel viszont sok-sok álmom volt. Sajnos a legtöbbre nem emlékszem, mert többször felébredtem az éjszaka folyamán. Néha fuldokolva, néha a hidegtől, néha a melegtől, néha meg csak úgy. A lényeg, hogy az első álmok egyikében valaki figyelmeztetni akart a korábban említett kőnyúl kapcsán valamire, de nem emlékszem mire. Azt hiszem az üzenet eleje az volt, hogy az nem nyúl, de az üzenet második fele a feledés homályába merült. Egyszer majd talán kiderül, mi is ez az egész. A másik álom, amire emlékszem eléggé indiszkrét jellegű. Nem erotikus. Nem tudom, írnék-e róluk, ha lennének olyan álmaim. Lehetséges. Az álom első fele a munkavállalásról szólt. Szerettem volna egy másodállást vállalni a jelenlegi munkám mellett az álmomban és valakivel kitaláltuk, hogy segítsünk be részmunkaidőben táboroztatni fiatalokat. A héten egy iskolásoknak szóló prevenciós rendezvénysorozaton töltöttem két napomat, ez lehetett rám ilyen hatással, hogy belekeveredett az álmomba. Szóval az álomban eldöntöttük, hogy akkor én a szabad napjaimon, ha párossával vannak, akkor megyek táborokba dolgozni. Teltek múltak a melóval a hetek és a következő szituáció, amire emlékszem, hoyg egy hatalmas vízi játszótér közepén, emelvényen ülünk egy gyönyörű nővel/lánnyal és csókolózunk. Nem valós személy, szóval nem tudom azt mondani, hogy ez vagy az volt. Egy lány, aki talán sosem létezett és a legszebb a világon és ezt tudja is magáról. Ez eddig rendben is lenne, egy álomban, de az álom nem ért itt véget. A csók után ültünk egymás mellett és hihetetlenül kéynelmetlen beszélgetésbe keveredtünk. Én végig a "mi lesz a családommal?" és a "mi lesz velem?" kiindulási pontokból tipródtam a gondolataimban, miközben azt próbáltam kifürkészni, hogy ő vajon mennyire gondolja mindezt komolyan. És így visszagondolva, talán ő is arra volt kíváncsi, én mennyire gondolom komolyan. Fontos megismételnem, hogy sosem láttam az életemben ezt a lányt és nem is fogom, csak az álmomban volt abszolút fókuszpontban. Miközben beszéltünk, megemlítettem neki, hogy tudom, hogy tisztában van a szépségével és azzal, hogy bárkit megszerezhet, bár ilyen téren én sem szoktam panaszkodni. A beszélgetés vett egy kis fordulatot, amikor arról beszélt, hogy emiatt őt mindig olyan dolgokra kötelezik, amikhez nincs igazán kedve. Legyen ő középen a fotókon, vagy játszon főszerepet, vagy ő adja át a virágot az akárkinek a csapat nevében, és hasonló dolgok, amik neki nagyon kellemetlenek, de mivel szép, mindenki azt hiszi, hogy neki ez természetes és könnyed dolog. Nem emlékszem, beszéltünk-e még másról. Nem emlékszem, mi eltt a vége a történetnek, mert már sok-sok órája felkeltem, ezért a részletek elkoptak az agyamból. Legközelebb igyekszem majd hamarabb leülni, rögzíteni az álmaimat.
Most pedig megnézem a West Side Storyt. 25 éve nem láttam. És most derült ki, hogy a Mariat játszó színésznő még születésem előtt meghalt. Szörnyű dolog az idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése